még jó, hogy augusztus elején, amikor mintát vett az orvos, mondta, h jöjjek vissza az eredményért 3 hét múlva. nem, nem elég betelefonálni, jöjjek be. azért rögtön időpontot kértem 3 hét múlvára a kartonozóban… még épp tudott adni a néni, mert csak adott hónapra tud, addig van meg a beosztás.
egy dolog, h h4re mentem, és 4 után ment be az előttem levő. a mellettem ülő velemkorú lány megkérdez, hogy neki csak gyógyszer kell, bemehet-e előttem. mondtam, hogy nekem meg csak a teszteredmény, de majd meglátjuk kit szólítanak. jahogy neki nincs időpontja, ezért nem is fogják hívni. kis grimaszt válaszolok… leszarom.
aztán persze szarul érzem magam és szenyónak még két percig, hogy miért nem engedem be. kijön az előttem levő, a nevemet mondja, egyszerre állunk fel…
bemegyek, kb. 2 perc amit benn töltök (40 perc várakozás igazán megérte). mire kijövök már áll a gyógyszeres lány. persze szóltam az orvosnak és persze mondta, h küldjem be.
de üldözési mániám van, hogy biztos bemártott a többi várakozó előtt, hogy hogy lehetek ilyen szemét, h nem engedtem magam elé, mikor korábban itt volt és csak gyógyszert irat…
megjegyzem: ahogy én tudom, hogy vissza kell jönnöm az eredményért, ő is tudhatja mikor fogy el a gyógyszere…
kérjen időpontot b+, ha ennyire fontos.
gyalog jövök hazáig, hátha lenyugszom.
én miért nem tudom bevenni a leszarom tablettát és átgázolni a másokon.
agyam is, a munkavégzés is. elvégre nem lehet egész életemben leadás. azért hiába én diktálom a magánéletemet, abba is beleférne egy kis pihi. 
