munka

eddig pangás volt, most meg hajrá. fene sem érti ezt.

elgondolkoztam, és rájöttem, hogy ez a blog valami iszonyatosan unalmas (lehet másoknak). asszem tovább gondolkozom.

van egy kedvenc elfoglaltságom

… reggelente ahogy a tizenegyes busz kapaszkodik felfelé sasolom a szembejövő autósokat. azt figyelem, hogy hányan nem kötik be a biztonsági övüket. vagy inkább azt, hogy hányan kötik be. nem számszerint, csak úgy. “ez igen, ez nem, ez megint nem”… és elgondolkozom azon, hogy miért nem képesek megtenni ezt az egyszerű, pici dolgot.

legjobb a mechwartnál, mert ott jó hosszú a sor, állnak a dugóban, hogy lejussanak a még dugósabb körútra. a mai eredmény az, hogy több nő nem köti be magát, mint férfi. vajon miért?

kocka

… e vajon az aki húsvétkor is blogol?

nyaf

a világon vannak buta emberek. vajon miért nem képesek elolvasni/meghallgatni mások véleményét. egyszerűen átsiklanak az érvek és gondolatok felett. kiragadnak egyet és elkezdenek azzal vitázni, közben még néhány negatív tulajdonságot is hozzágondolva.

ha az ember türelmes és megpróbálja elmagyarázni, hogy nem így gondolom és félreértettél, akkor is maradnak a saját kis hülye világukban, a hülye elképzelésükkel és nem törödnek a rájuk szánt idővel, türelemmel és érvekkel.

szörnyeteget csinálnak belőled, mert nem képesek megérteni.
ennek így nincs értelme és örülhetsz ha nem vagy rákényszerítve, hogy belőlük élj.

engem mint embert, azonban az is idegesít, hogyha félreismernek (mert félre akarnak ismerni). és ha hiába próbálkozom olyankor a legnagyobb jóindulattal meggyőzni a másikat, hogy nem vagyok szörnyeteg, mert zavar ha annak képzelnek.

önpusztító…

… életmódot folytatok.
2:13
hogy fogok holnap(ma) dolgozni?
kb. úgy mint ma(tegnap). éljenek a szoknya szabásminták!

z…

… mint zombi.
szörnyű dolog 5 óra alvás után arra ébredni, hogy mind a négy biztonsági ébresztőgátat áttörte az aludni akarás. a telefonom három ébresztőjével és az ébresztőórámmal is elbírt.

instant rohanás, mert munkából utálok késni.

így aztán egész nap bambulok magam elé. reggel tűzmentés van, tervbuherálás. aztán egy csipetnyi esküvőszervezés. végül megtoldva emeletráépítéstervmódosítással. ollé.

minden kezdet…

…nehéz?
közhely.
nincs is kezdet. honnan kezdeném?

a nap amikor elkezdek írni?

hehe, írtam már blogot. szar volt és szenvedős. szépen hidegre tettem a freeblogon… senki sem láthatja többet. bibibííí.
sőt írok is. vezetek naplót az esküvői előkészületekről, de az olyan picsás. így annak a linkje sem kerül ide.

a nap amikor gondolkodó lény lettem? (és persze grafomán)

nem emlékszem rá és szerintem senkit nem is érdekel. ma mindenki grafomán. aki nem blogol, az msn-ezik, ímélt ír. vagy könyvet. vagy verset.

a nap mikor megszülettem?

majdnem huszonnégy évvel ezelőtt volt. retró.

a nap amikor megfogantam?

még régebben. még retróbb. (nincs is olyan szó, hogy retróbb.)

stb.

---

ez a kezdet.