evil

ma akár kettőkor is végezhettem volna, akkor lépett le az utolsó kolléga. amint befejezem a feladatom én is léphetek. akár félóra alatt is, micsoda csoda, hogy szabadság előtti nap elszabadulok fél háromkor. vagy háromkor. najó, a négy is jó… csak mehessek, mert indulunk délután.

négy óra tíz perckor kiléptem (persze valamit otthagytam így kiriasztás, visszamenés, újrazárás). persze busz előttem el. benyomtam a fülembe Kosheent mintegy nyugtatásként. egyszercsak megszólal egy éleg hang a hátam mögött, kb 30 cmre tőlem. bácsika kérdezte merre van a P út. mondom 3 megálló és mutatom az irányt. és hol a buszmegálló. nem egyértelmű? abban állunk, vazze. persze udvariasan rávilágítottam, hogy épp ott áll.

a buszon rájövök, h nem is 3 hanem négy. de amikor nyűgös vagyok nagyon gonosz tudok lenni. nem szóltam a bácsinak. leszállt egy megállóval hamarabb. de nem érdekel, mert megijesztett és ráadásul még körülnézni sem tud.

persze mire a Mechwartra érek, addigra már szégyellem magam… nembaj, biztos nyugdíjas, ráér, sétál még egy megállót. vagy vár 2 percet a következő buszra.

sorry.

mostpedig elhúztam Tokajba.

—————————–

egy ideig elbizonytalanodtam, hogy nekem való-e a blogolás. úgy gondoltam, hogy nem, most megpróbálom az ellenkezőjét…